Daniel Swarovski - az üvegkristály-gyáros

(1862-1956) 

„Folyvást jobbítani a jót.” Ez volt Daniel Swarovskinak a vezérelve, amikor 100 évvel ezelőtt Innsbruck közelében megalapította a vállalatát. Kívülről szemlélve, négy generáció alatt a kis családi üzemből egy világvállalat lett, a minőséggel szembeni szigorú elkötelezettség mégsem változott. Ahogyan Gerhard Swarovski, a cégcsoport egyik vezetője nemrégiben megfogalmazta: „…belső beállítottságból ehhez az alapelvhez hűek maradtunk: a jót jobbítani – számunkra ez az igényesség jelenti a legfontosabb versenyelőnyt. És ezért is vállalhatunk termékeinkre 30 éves garanciát!”

A Swarovski dísztárgyak gyűjtése drága hobbi. Vegyük példának okáért a minden évben új tervezéssel megjelenő karácsonyi csillagot, amelynek átmérője alig nagyobb nyolc centinél, mégis kb. 20.000 forintos áron jut el a boldog vásárlóhoz. A kritikusok szerint ezért az összegért mindössze egy darab üveget kapunk. Az alapanyagot tekintve talán igaz ez a rosszmájú megjegyzés, az esztétikai értékét tekintve azonban aligha. Ha pedig a csillogó jelenség mögé hozzáképzeljük a világot behálózó Swarovski-üzletet, akkor mindenképpen meg kell adnunk magunkat: valami nagyon fontosat tudhat az a dolgok mibenlétéről az a család, amely a „kristálynak” nevezett üvegből képes milliárdos árbevételt generálni. Vagyis az egyik leghétköznapibb alapanyagot exkluzív termék és szolgáltatásportfolióvá alakítani. Amikor a Swarovski család történetével ismerkedünk, a „csillogó vakítás” helyett mégis inkább a „nemes egyszerűség” körvonalazódik.

A 2009. évi karácsonyi csillag

Daniel Swarovski 1862-ben Csehországban született azon a vidéken, amely az Osztrák–magyar Monarchia részeként az egyik legfontosabb központja volt az üveg- és kristálygyártásnak. A kristályban lévő fény játéka már kiskorában felkeltette figyelmét, és később ez meg is határozta egész életét. Fiatal fiúként Daniel gyakran nézte apja kristálycsiszolással foglalkozó műhelyében a munkafolyamatot, a későbbiekben pedig itt és több más csiszolóműhelyben tanonckodott. Amikor 21 évesen meglátogatta az első elektronikai kiállítást Bécsben, megszületett benne az elhatározás, forradalmasítja a szakterületét. Siemens és Edison új technikái inspirálták őt, hogy kifejlesszen egy kristályvágó gépet, amely tökéletesre munkálja meg az anyagot. Álma végül 19 évvel később, 1892-ben vált valóra, amikor sikerült is szabadalmaztatni az eljárást. Az új technológia ráadásul az eddigi manuális munkánál sokkal gyorsabb és pontosabb volt. Új korszak vette kezdetét a kristályok világában.

Daniel Swarovski azért kísérletezett, hogy olyan új eljárást fejlesszen ki, amelynek segítségével a köveket kisebb költségráfordítással, egyszerűbben és ésszerűbben lehet előállítani. 1895-ben elhagyta Gablonzot és Wattensba (Tirol) költözött, hogy messze az utánzóktól és közel a munkához szükséges vízhez létrehozza saját vállalkozását a kristálykövek iparosított csiszolására. 1899-ben 100 dolgozót foglalkoztatott, 1913-tól kezdve pedig már saját recept szerint készítették a kristályokat Wattensban, ily módon függetlenné válva a szállítóktól.

Állítólag a család Ausztriába költözését az is indokolta, hogy így könnyebb volt megvédeni a találmányt a Csehországban koncentrálódó nagyon erős konkurenciától. A szigorú titoktartás ma is jól működik, hiszen a Swarovski kristálygyártás minőségét az olcsó termékekkel jelentkező versenytársak még csak meg sem közelítik.

A világ egyik legszebb fekvésű ipartelepe – Swarovski-gyár Innsbruck közelében

1919-ben Swarovski piacra dobta saját fejlesztésű csiszolókorongját. Később következtek a kettős távcsövek és a fényvisszaverő üvegrészek, amelyeket az utak szélén határoszlopoknak használtak. Más találmányok, mint például az 1932-ben kifejlesztett "Trimming" szalag (karkötő), amelyet elsősorban az esti öltözékek kiegészítőjeként alkalmaztak, a divatnak jöttek jól. Az 1956-ban készített drágakőre ("Aurora Borealis") Christan Dior azonnal lecsapott. Ezt a szivárványszínben játszó követ - amelyből a csiszolástól függően milliónyi variáns létrehozható - a drágakőpaletta éllovasává tette. Miután 1975-ben megszületett a hot-fix technológia, amellyel köveket lehet az anyagokra felvasalni, Swarovski már kész motívumokat, ún. "Transfer"-eket készített, amelyek mára a divat egész területére benyomultak és T-shirtökön, farmereken és elegáns estélyi ruhákon is csillognak.

Swarovski kreatív designra törekedett. Nem véletlen, hogy a cég első komolyabb vevői a divatszakmából kerültek ki. Az olyan divatdiktátorok, mint Coco Chanel, már az 1920-as években felfigyeltek a kiváló minőségű és egyedülálló esztétikai élményt nyújtó üvegkristályokra, melyeket ruhák, majd különböző kiegészítők díszítésére használtak. Mára már valamennyi fontosabb divattervező megtalálható a Swarovski portfolióban, köztük az Armanival.és a Dolce&Gabbana-val.

Amerikának a Swarovski csillagból is a legnagyobb kell

New York hivatalos karácsonyfáján – egy több mint 20 méteres lucfenyőn – 30 ezer égőt helyeztek el, a csúcsra pedig egy 250 kilós, Swarovski kristályból készült csillagot helyeztek. Az ünnepségen a város nemrégiben újjáválasztott polgármestere, Michael Bloomberg, jó néhány híresség és a hurrikánsújtotta területekről érkezett gyerekek vettek részt. A fenyőfa Vízkeresztig lesz dísze New Yorknak, és csak egy nappal később, január 7-én szedik le.

Az már külön érdekesség a családi cég történetében, hogy a világhírnév nem az alaptevékenységnek, vagyis a kristálygyártásnak köszönhető, hanem azoknak a kis – egyesek szerint magas színvonalú, ám giccses – kisállat figuráknak, melyeket a nagy fantáziával és képzelőerővel rendelkező tervezők az üveg-kristály alapanyagból megalkottak. A történet gyökerei 1973-ra nyúlnak vissza, amikor az Innsbrucki Téli Olimpia szponzoraként kristály kulcstartókat és papírnehezéket gyártottak. Ebből sikerre igazán senki sem számított, de ez a típusú dísztárgykészítés hamarosan húzóágazattá vált, és mára a Swarovski – a világon egyedülálló módon – egy 430.000 műgyűjtőt integráló „klubbal” bír, melynek tagjai jelentős összegeket hajlandók áldozni a legújabb, és kizárólagosan a körükben forgalmazott kollekciók darabjainak megvásárlására.

A közép-európai régió történelmi viszontagságait ismerve sokan értetlenül állnak a vállalat töretlen sikerei előtt. Swarovski üzleti érzékét jól bizonyítja, hogy a két világháború alatt hadiipari beszállítóként működött. Olyan precíziós optikai berendezéseket gyártott – és gyárt ma is az erre specializálódott részleg –, melyek méltán világhíresek minőségükről. És árukról. Ha egy vadonatúj Swarovski távcsőre fáj a fogunk, érdemes felkészülni rá, hogy 1.000 Euró alatt aligha fogunk ilyet találni.

A Swarovski birodalom legnagyobb egysége az osztrák Alpokban fekvő Innsbruck közelébe telepített gyár, melynek termelőkapacitásaira épül az egész kristály-biznisz, és amely a 110 éves családi vállalkozás árbevételének több mint két harmadát állítja elő. Itt dolgozik a cég munkatársainak egyharmada.

Ha cégfelépítést és a működési struktúrákat nézzük, akkor azt nehéz meghatározni, hogy manapság pontosan ki is a főnök a cégnél. A vállalatcsoportot jelenleg 56 Swarovsky leszármazott tulajdonolja. A fontosabb döntéseket egy nyolc tagú – szintén családtagokból álló – igazgatótanács hozza, kiegészülve a hat fős, szintén családi körből választott felügyelő-bizottsággal. Havonta egyszer pedig mindenki összejön, hogy megvitassák a cégvezetés stratégiai kérdéseit. A legnagyobb tulajdoni hányaddal aktuálisan egyébként Gernot Langes-Swarovski rendelkezik, aki a vállalat részvényeinek 21%-át birtokolja. Az ő fiának jutott a megtisztelő, ám ugyancsak kihívó feladat, hogy a közel 200 fős Swarovski klánt a valamennyi tag számára vállalható közös döntésekre hangolja.

A cégstruktúra igazából még Daniel Swarovski öröksége. Az alapító akarata szerint három fiának leszármazottai kell, hogy felvállalják a cég irányítását. Daniel védelmében érdemes hozzátenni: akkor még aligha volt belátható, hogy milyen hatalmas konfliktusokat fog mindez a vállalat intenzív növekedésével generálni. A mai belső nézeteltérések mértékét jól jelzi, hogy néhány családtag 2002-ben felvetette a csiszoló-üzletág értékesítését a szerszámgyártásáról híressé vált Boschnak, míg mások folyamatosan a cég tőzsdei bevezetése mellett kardoskodnak. Langes-Swarovski szerint azonban ilyen fajsúlyú döntésekre most nincs szükség: „…van bőven pénzünk a cég növekedésének finanszírozásához, és az üzleti eredményeket tekintve ez a közeljövőben aligha fog változni.”

Persze az alapító néhány értékes gondolatot is örökül hagyott: „Minden kornak megvannak a maga mesterségei, illetve az önkifejezés sajátos formái. A lényeg az, hogy képesek legyünk felismerni és használni az értékek változásával kínálkozó lehetőségeket. Persze a pillanatnyi siker aligha átmenthető, ha nem biztosítjuk a cégben a friss gondolatok utánpótlását. És még valami: ha képesek vagyunk arra, hogy ne tévesszük szem elől a nagy kihívásokat, illetve esetenként személyes érdekeinkkel szemben érvényesítsük az üzleti megfontolásokat, a jövő stabillá és kiszámíthatóvá tehető.”

Ezekből a szavakból is jól látszik a cégalapítónak a munkatársak iránt érzett nagy felelőssége. A házon belül legendák keringenek azokról a közös estékről, melyeken a hegedűn jól játszó Daniel Swarovski zenei tudásával szórakoztatta a cég dolgozóit. És nyilván azt sem fogják elfelejteni a kristály-birodalom alapítójának, amikor 1907-ben a cég nyereségének jelentékeny részéből házépítési programot hirdetett a munkatársak javára.

És vajon mi alapozza meg a további erőteljes növekedést? Elsősorban új üzletágak kialakítása. A Swarovski stratégái azt tervezik, hogy a következő öt évben megduplázzák a lakberendezési kiegészítőkből és a szépségápolási cikkekből származó árbevételt. „…most miért csodálkoznak? – teszi fel a kérdést a cég vezérigazgatója – már dolgozunk a Swarovski parfümön!”

Ismerjen meg további nagy üzleti gondolkodókat!