Adolf Dassler - német sportszergyáros, az ADIDAS alapítója

(1900-1978)

Minek is szentelhette volna életét egy cipész fia, ha nem annak, hogy megalkossa a legtökéletesebb lábbelit? Persze ez meglehetősen durva leegyszerűsítése egy nagyszerű életműnek. Adolf Dassler ugyanis nem akármilyen cipőkben utazott és termékeit legfőképp nem akárkiknek szánta. Az ő célcsoportja ugyanis a nyerők: a stadionok sztárjai, az élsportolók. Mielőtt azonban a NIKE típusú marketing „őrületre” gondolnánk, akkor jobb, ha itt másfajta történetre, és legfőképp másfajta tanulságokra számítunk. Ez egy európai sztori, tele hagyománytisztelettel és olyan értékekkel, melyek sokkal fontosabbak a részvényárfolyamnál, vagy az adózás utáni nyereségnél.

Adolf Dassler 1900. november harmadikán született Herzogenaurachban. Állítólag egy ideig péknek tanítatták, de 24 évesen már rá hárult a családi cipészműhely menedzselése. Kevesen tudják, hogy ekkor még együtt dolgozott testvérével Rudolfal, aki 1947-ben aztán önállósodott, és saját vállalkozást indított PUMA néven. Ki gondolta volna, hogy a Dassler fivérek lesznek Németország meghatározó sportszergyártó kapacitásainak tulajdonosai? Hát, nem sokan…

Adi, ahogyan Dasslert környezete becézte, világ életében utálta a reflektorfényt. Ha csak tehette a háttérben maradt. A látomások embere volt? „Hát persze” – vágják rá gondolkodás nélkül azok, akik közelről ismerték. „De soha nem akarta megváltoztatni a világot. Nem az üzleti lehetőségeket kereste. Egyszerűen csak jó cipőket akart készíteni. Imádta a sportot.” Mindezt megerősíti Franz Beckenbauer is, aki saját bevallása szerint gyerekkorában mindig is egy igazi Dassler-féle stoplis cipőre vágyott: „Amikor megismertem, rögtön nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez az ember sokkal több volt, mint a világ legjobb cipőgyárosa. Az ilyen típusú sikerhez messze nem elég a magas szintű technológiai tudás, vagy a jó kommunikációs készség. Ahhoz, hogy valaki egy ADIDAS típusú céget fel tudjon építeni valamilyen speciális kisugárzás szükséges…”

Dassler súlyos milliókat keresett, de a pénzt mindig is egyfajta kellemes „mellékhatásnak” tekintette. Egész életében a sport feltétlen híve maradt. Sokan úgy gondolják, hogy a sport iránti őszinte rajongásából fakadt az a plusz, amelyről Beckenbauer is beszélt. Adi fiatalkorában rendszeresen futott, focizott, síelt és jéghokizott. Sőt, a hőskorszakban, amikor cége még pár fős vállalkozásként működött, versenyszerűen boxolt is, állítólag azért, hogy a munkában keletkezett napi feszültséget levezesse.

Adolf Dassler küldetése legalább annyira egyszerű volt, mint briliáns. Célja az volt, hogy minden atlétát elláthasson az általa vállalt kihíváshoz szükséges legjobb felszereléssel. Ennek érdekében cége ma már több mint 700 nemzetközi szabadalom tulajdonosa. Ez a nem mindennapi történet 1920-ban kezdődött, amikor Dassler elkészítette első sportcipőjét az Első Világháború után rendelkezésre álló szűkös anyagválasztékból. A cipő jórészt vászonból készült, így minőségét nem az alapanyagok, hanem Dassler alapos és részletekbe menő megfigyelései biztosították. Adi minden jelentősebb sporteseményen jelen volt, de a legtöbb sportrajongóval ellentétben a lelátókra nem a szórakozás, hanem a munka vonzotta. Már a kezdetektől szoros kapcsolatot épített ki élsportolókkal, feltérképezve igényeiket, rögzítve elvárásaikat. A hivatalos bemutatkozásra végül is 1928-ban került sor, amikor a német atléták közül néhányan már Dassler cipőit viselték az Amszerdami Olimpián.

Az üzletmenetnek jót tett a sport iránti elkötelezettség. A 30-as évek közepén Dassler már egy száz fős üzemet foglalkoztatott, és 11 sportág képviselői számára több mint 30 modellből álló kollekciót kínált. A látványos fejlődést azonban kerékbe törte a Második Világháború. Jóformán mindent elölről kellett kezdeni, de Dassler ennek a nehéz helyzetnek a megoldásához is a tőle megszokott sportos lendülettel látott hozzá. 18 évesen egyszer már átélte a családi üzlet összeomlását, és a keserves újrakezdést. Az akkor megtanultak jó eligazodást biztosítottak, így 1947-ben már közel ötven munkatársat tudott foglalkoztatni. Mindez persze nagyfokú leleményességet feltételezett. Ki gondolta volna például, hogy az amerikai hadsereg által használt üzemanyaghordók gumi és vászon tömítései alkalmasak lesznek sportcipőgyártásra?

Az „ötvennégyes csodacipő” – sajnos nekünk nem hozott szerencsét…

A vállalat 1948-ban vette fel az „Adi” és „Dassler” nevek összevonásából képzett ADIDAS elnevezést. Egy évvel később pedig bejegyezték az azóta legendássá vált „három sávos” jelet. Az addig sem sikertelen cég igazi áttörésében aztán mi magyarok is aktív szerepet vállaltunk. Sajnos nem egészen úgy, ahogyan azt szerettük volna: az 1954-es Labdarúgó VB döntőseként vereséget szenvedtünk attól a német válogatottól, amelyik elsőként viselte Dassler újítását, a becsavarható stoplikat tartalmazó focicipőt. A „csodacipők” körüli hatalmas felhajtás aztán új fejezetet nyitott a sportruházat-gyártás történetében. Adi Dassler volt ugyanis az első vállalkozó a világon, aki tudatosan használta a sport sztárjainak aktív közreműködését a termékek fejlesztésében és marketingjében.

Kevésbé ismert, de a legendás három csík nem egy jól kigondolt designelem, hanem egy technológiai szükségszerűség. Eleinte nem is három, hanem csak egy csík díszítette Dassler cipőit, kifejezetten azért, hogy megerősítse a lábbelik oldaltartását. A folyamatos fejlesztések eredményeképpen aztán eljutottak a három csíkig, ami már kellő tartást biztosított a cipőknek. Dassler ugyancsak elégedett lehetett ezzel a sajátos megoldással, mert úgy határozott, hogy a sávokat a cég emblémájaként is használni fogja.

A vállalat nemzetközi szintű jelenlétének megalapozását Dassler már a fiával, Horsttal közösen menedzselte. A termékskála közben folyamatosan kiegészült különböző ruházati cikkekkel, sőt az 1963-ban útjára indított labdagyártásban is komoly sikereket sikerült elérni, hiszen 1970 óta szinte valamennyi rangosabb nemzetközi labdarugó esemény hivatalos labdájaként ADIDAS termékeket használnak.

A cégalapító 1978-as halála után tovább folytatódott a vállalat növekedése, illetve a kutatás-fejlesztési tevékenység folyamatos bővítése, melynek köszönhetően az ADIDAS nemzetközi szinten is vezető vállalattá nőtt. Horst 1987-es váratlan halálát követően két évvel a cég részvénytársasággá alakult, de a 90-es években súlyos belső válsággal volt kénytelen megbirkózni. A tudatos és célirányos reformtörekvéseket már a családtól függetlenül működő „hivatásos” menedzsment vezényelte. Az ADIDAS ma is a világ talán legértékesebb sportmárkája, és Németország egyik legeredményesebb vállalkozása.

Ismerjen meg további nagy üzleti gondolkodókat!